ÉLŐ VIZEK / LIVING WATER
RÉSZLETEK / DETAILS
ÓCEÁNVIRÁGOK
Tükröződő hullám zaja az ég,
lótuszkelyhekben ráznak a habok.
A semmit-nem-tudás vágya bennem kényszer,
alvadt szilánkos én-darabok.
Magányok virága, világok magánya,
köd és pára áll az ég felett.
Tátott szájjal bámul rám a lét ma,
rojtozódó lényem kényszeredett, léha.
A vízben önmagamat látom az ég helyett.
***
Vizet fakaszt a sóhaj a kékben.
Keverednek hangok és színek..
Kiáltó harmadik ponttá lesz a térben,
megfeszített vágyam, ki érti meg?
Magányok virága, világok magánya.
elválaszt már minket a végtelen.
Szellőrózsák hátán futok a léggel,
hangyák hordják hamvaim az ében éjben széjjel.
csontjaimban zörgő, partra vetett kényszer.
a létnél egy lehelettel sápadtabb vagyok.
***
Korall-bizonyosság a két világ között:
kettétört alattam az óceán.
Fellegvárás párás lankák mélyén:
tákolt csónakom a légbe ütközött
Magányok virága, világok magánya
elveszejthet minket a végtelen.
Kristály-testem nem bezárt
elmém foglya többé.
A felszabadulás a végzetem
***
Leeresztett függöny ma az éjjel
tengeri csillagnyi letört világ.
A homlokomon izzó Káin-bélyeg vízjel.
Uroborosz-szájban méregfog vagyok,
Világok magánya magányok virága.
Összeköt már minket az óceán.
A domboldalakban felgyúló csillagokban
szemléljük egymást ezután
2017., Munggu, Bali, Indonesia