Giordano Bruno
Szonett
Belőled, ok és okozat, általad, végtelen Egy,
élet, lét és mozgás árad mindenfelé.
Kiárasztod magad a magasságokra,
szélességekre és mélységekre,
hogy a menny, föld és pokol megszülethessen!
Szívemmel, eszemmel és szellememmel
átszelhetem a te végtelenséged,
melyet számmal mérni nem lehet,
melynek közepe mindenütt van,
és nincsen széle sehol.
Lényedben él és nyugszik lényem.
Bár vakság, káprázat és düh
a gyötrelmes időhöz láncol;
bár mindennapi tetteink
a hitványsággal kötnek össze;
bár a vakmerőség sötét féltékenységet ébreszt,
nem sikerül besötétíteniük az eget,
mert leplezetlen, szikrázó szemem
szembeszáll erejükkel,
és napom szépsége sugarait árasztja szerteszét.
/Az okról, alapelvről és az Egyetlenről, részlet)